S.O.S. vagy nem?

-I love music! Kelj fel,kelj fel, kelj fel.... -üvölt fel dallamosan az ébresztőórám.
-Utálom ezt az órát! MENNYI AZ IDŐ?!! 7 óra 40 perc!!!
Hamar összeállítottam egy öltözéket és rohantam a gimiig. ,,Nem akarok már első nap elkésni!''-csak erre tudtam gondolni.
Ekkor élesen belevágódtam valamibe. Olyan erősen, hogy el is estem. ,,S.O.S. ez egy fiú'' A következő pillanat:      ,,Méghozzá a kutyája is itt van!''-gondoltam.
Felsegített a földről.
-Szia! Én Leila vagyok. Ne haragudj, hogy neked mentem...Várjunk csak az a Winged Skull logója! A kedvenc bandám!
-Jó érzéked van kiscsaj! Én Castiel vagyok. Te is lógni akarsz?-itt eleresztett egy csibészes mosolyt.
-Mii?! Mennyi az idő?
-8 lesz 1 perc múlva. Gyere tudom hova gyere! Egy osztályban vagyunk.
Beértünk pont időben és az utolsó padba leültünk. Egész órán át beszélgettünk, a kedélyünk jó volt így viccből megkérdezte,hogy van-e barátom én erre pedig elpirultam.
-Na, irulunk-pirulunk? Én csak megkérdeztem hogy van-e barátod.
-Nincs.-feleltem, de tovább pirultam.
-Komolyan rákosdit akarsz játszani?-és megbökött.
-Nem,amúgy neked van barátnőd?
-Nincs, te akarsz lenni?
-Hát....Hahahaha!
Eközben kicsengettek. Végigszenvedtem a többi órát Castiel nélkül, majd hazamentem. Egész nap Castiel körül jártak a gondolataim. Majd készítettem egy rajzot rólunk ilyen lett: