-Figyelj,hugi én megöllek, ha nem fogod be! Lerajzoltad és kész én is állandóan rajzolok fiúkat, jó modellek!-rivallt rám.
-De Lory... Én pontosan Castielt rajzoltam, pontos arcvonásokkal...
-Érzelgős lettél. Mutasd a rajzot!
Megmutattam a rajzot. Lorynak leesett az álla.
-Leila szerelmes,Leila szerelmes!Méghozzá milye fiúba, öcsém! Leila, neki van egy idősebb tesója?
-Nincs. Irigy nagyszamár,irigy nagyszamár...
-Indulnod kell!
-Igaz is! Találkozok ma Castiellel.
Pikk-pakk felöltöztem,majd elindultam.Castiellel a parkban találkoztunk.
-Szia, Leila!
-Szia, Castiel!
-Gyere, induljunk!
A séta:
Elvitt egy próbára Lysanderrel együtt. Lysander énekelt, Castiel gitározott. Lysander:
Késő este fejeztük be, így Castiel hazakísért. Ijesztő volt nagyon. Éreztem, hogy egész lényemmel remegek. Ezt Castiel megérezte, hisz közel mentünk egymás mellett.
-Leila, te félsz?
-Kicsit...-de remegtem tovább.
-Te tényleg félsz! Nyugi van!
Arra eszméltem fel, hogy Castiel arca egyre közeledik az enyémhez.
Megnyugodtam hisz nagyon szerettem őt, első látásra. Nem hittem el, hogy megcsókolt. Az érzés, hogy ez a 'menő srác' megcsókolt egy 'szürke kisegeret' azaz engem isteni volt. Nyelve a számban volt 'turkált benne'.
Többet egy szót se szólt, csak hazakísért. Szótlanul ment el. Nem értem! Most szeret vagy nem? Nem tudom és nincs'nyugi' ! Csöndben fellópoztam a szobámba és elaludtam.